Advent első vasárnapja

Minden évben izgatottan várjuk, hogy meggyújthassuk végre az első gyertyát. Gyönyörködünk a fényében és valami melegség, nyugalom járja át az egész testünket.

Izrael népe évszázadokon át várta az ígéret beteljesülését, hogy Isten elküldje népe megmentőjét. Ezt a várakozást elevenítjük fel, érezzük át a karácsony előtti hetekben.

Az advent szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. Az advent a karácsonyra való előkészület ideje, ami a karácsony előtti négy hetet foglalja magába, négy ünnepi vasárnap tartozik hozzá, és a közbeeső szentek - András, Borbála, Miklós, Tamás, István, János - ünnepe.

Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája hívta életre, hanem a téli fagyos sötétségben, a fényre, a melegre, a megújuló életre vágyódás ősi izgalma.

Az adventi koszorú - mai ismereteink szerint - a XIX. századból származik. Egy hamburgi lelkész, Johann Heinrich Wichern 1860-ban otthona halljában a mennyezetre erősített egy hatalmas csillárkoszorút, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy. Hívei között  rövid időn belül elterjedt ez a szokás, de az egyszerűség kedvéért az emberek már csak 4 gyertyát helyeztek el a koszorúra. A legelső adventi vasárnap egy gyertyát gyújtottak meg, a másodikon kettőt és így tovább.

 Johann Heinrich Wichern koszorúja

Mivel akkoriban még színes gyertyák nem nagyon voltak, díszítésnek vörös és aranyszalagokat kötöttek a gyertyákra, az élet és a fény jelképeivel.

Később az adventi koszorú sokkal változatosabb lett, mert nemcsak a mennyezetről lógatták le, hanem az asztalon, a tálalón, a komódon is helyet kapott, sőt, még a bejárati ajtóra is kiakasztották. Nem gondolván arra, hogy miközben otthonaikat ünnepi díszbe öltöztetik, valójában egy ősi varázslat hagyományait folytatják. 

A mi nappalinkban pedig most ilyen koszorú van

Kívánok mindenkinek csodás adventet, békés, boldog készülődést a magam és kis családom nevében.